2014. szeptember 30., kedd

öngondoskodás (kiegészítve)

Azzal, hogy bizonyos veszteségekre biztosítást kötünk, önmagunkról, vagy családtagjainkról gondoskodunk.  A bizonyos rendszerességel fizetett kisebb összeg teszi lehetővé, hogy szükség esetén - vagyis ha a kár bekövetkezett, veszteségünket pótolni tudjuk. Ha úgy tetszik, félre teszünk egy bizonyos összeget vészhelyzet esetére. Van azonban néhány lényeges különbség a félre tett pénz és a biztosítási díj között:
1. A befizetett díj akár nagyságrendileg is kevesebb lehet, mint az az összeg, amire vész esetén szükségünk lehet, illetve amit a biztosító kifizet.
2. A félretett pénzzel ellentétben a biztosítási díjhoz nem "nyúlhatunk hozzá" és
3. nem használhatjuk fel más célra, vagyis
4. Csak akkor jutunk hozzá, ha bekövetkezik a kár, amelyre biztosítást kötöttünk.
Tehát, ha kár ér bennünket, többet kaphatunk vissza, mint amit "félre tettünk" viszont, ha nem ér bennünket kár, akkor a befizetett díjak inkább kidobott, mint félretett pénznek tűnhetnek.

Némi technikai probléma miatt a bejegyzés első fele hamarabb került ki, minthogy az alábbi rész elkészült volna. Kiegészítve így néz ki:
Kockázatviselés
Egy biztosítás megkötésekor általában a szerződésen szerepel a kockázatviselés kezdete, ami általában a szerződés megkötésének napja, vagy konstrukciótól függően a következő nap/hónap. A szerződés létrejöttének további feltétele általában az első díjrészlet befizetése.

Biztosítási érték, összeg és díj
Az általam biztosított vagyontárgy (pl. egy ingatlan és a benne található ingóságok) értéke arányos a biztosítási összeggel - vagyis, hogy mennyit fogok kapni, a biztosítótól, ha meghatározott kár ér. A biztosítási összeg nagysága meghatározza az általam fizetendő díj mértékét. A díj arányait tekintve töredéke a szerződéses összegnek.

Hogyan lehet a díj töredéke a szerződéses összegnek?
Ha kizárólag én kötök biztosítást egy adott kár bekövetkezésére, annak bekövetkezésére az esély 50-50% vagyis vagy megtörténik, vagy nem. Egy egyén ilyen formán történő biztosítása gyakorlatilag egy fogadásnak minősül.
Ha a valószínűségszámítást és a statisztikát veszem alapul, akkor kicsit árnyaltabban meghatározható, hogy a vagy megtörténik, és a vagy nem verziónak mennyi a százalékos esélye.
Ha rajtam kívül még sokan kötnek biztosítást ugyanarra kárra, akkor a nagy számok törvénye alapján már a bekövetkezés lehetőségének arányai is kisebbek egy egyénre vetítve.

Tehát, ha elég sokan fizetünk be viszonylag kis összeget, a befizetett sok kicsi fedezni tudja a kevés számú, de nagy kifizetést.

A díjak megállapításánál azt gondolom lélektani kérdés is, hogy egy olyan összeget állapítsanak meg, ami nem terheli meg túlságosan az egyén havi költségvetését - feltételezve a kár jövőbeni bekövetkezését és szem előtt tartva annak mértékét.

Könnyű mérlegre tenni havi 1 egység befizetését, illetve egy kár esetén egy összegben mondjuk 100/200 egység kifizetését. De ne feledjük, azt is mérlegelni kell, hogy az 1 egységet akár 100 hónapon keresztül vagy további is fizethetjük, anélkül, hogy kárunk keletkezett volna. Ugyanakkor

Többszörösét is visszakaphatjuk, mint amit befizettünk

mert a fent említett kockázatviselés kezdetétől számítva bármikor következik be a kár, a biztosító a szerződéses összeget kifizeti.

Sarkítva a helyzetet, ha én az első 1 egységet befizettem - elkezdtem félretenni vészhelyzet esetére - és kár ér - vészhelyzet van - a szerződésben szereplő 100 egységnyi összeget megkaphatom. Micsoda befektetés, de vajon mennyi ebből a haszon?

Posted via Blogaway