A kölcsönösség elvének megjelenése
Valamely csoport rászoruló tagjainak kölcsönösségen alapuló segítése – mely a kölcsönös befizetés és a befizetés által szerzett igény elvén alapul – a civilizációval egykorúnak tekinthető. Ennek első kezdetleges nyomaival már az ókori Rómában is találkozhatunk. Hosszú ideig - körülbelül a 19. századig - amikor a biztosítást is üzleti alapokra helyezték, ezek a kezdetlegesnek mondott, szociális alapon működő gondoskodó vagy segélyező egyesülések töltötték be a biztosítás szerepét. Nem a befektetés vagy a haszon volt ezek célja, inkább a bajba jutottak, a rászorulók segítése. Természetesen azoké, aki maguk is hozzá járultak mások megsegítéséhez.
Ezek legkorábbi nyomai az ún.
TEMETKEZÉSI EGYLETEK
melyek a mai életbiztosítások előfutárainak tekinthetők. Céljuk az elhunyt tagok temetéséről való gondoskodás – így tulajdonképpen a hátramaradó özvegyek és árvák segítése.
Ilyen volt pl. a cézárok korában a Collegia tenuiorum temetkezési egylethez hasonló intézménye, illetve az Albus maior (a mai Verespatak) aranybányászainak temetkezési egylete. Kr. után 133-ban Lanuviumban is működött ilyen. Az ókori temetkezési egyletek vélhető megszűnése után egészen a középkorig a biztosítási kezdeményezésnek nyomaival sem találkozhatunk.
Ilyen volt pl. a cézárok korában a Collegia tenuiorum temetkezési egylethez hasonló intézménye, illetve az Albus maior (a mai Verespatak) aranybányászainak temetkezési egylete. Kr. után 133-ban Lanuviumban is működött ilyen. Az ókori temetkezési egyletek vélhető megszűnése után egészen a középkorig a biztosítási kezdeményezésnek nyomaival sem találkozhatunk.
Ha kezdetlegesnek mondható is a kölcsönös segélyezés elve, ha más alapokra helyeződött is, tulajdonképp a mai napig létezik. A társadalombiztosítás is hasonlóan működik, és a szövetkezeti, egyesületi mozgalom - mely a biztosítás terén is elterjedt volt - is hasonló elveket vall. A mai napig működnek ilyen jellegű biztosító egyesületek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése