Tűzbiztosítás kezdetei hazánkban és Európában

A tűzbiztosítás kezdeteiről már egy korábbi bejegyzésben esett szó, most kicsit részletesebben a hazai tűzbiztosítás kezdeteiről és az első hazai társaságokról írok.

A tűzbiztosítás létjogosultságát igazolja, hogy az 1760-70-es évekből több olyan irat maradt fenn, melyben települések vagy megyék indítványozzák tűzbiztosító társaság felállítását.

Szepességi városok

A kezdeményezések eredményeként hazánkban elsőként létrejött tűzkármentő társaság 1772-ben alakult: a szepességi városok kölcsönösségen alapuló tűzbiztosítási vállalkozása volt. A társaság a Zsigmond király által Lengyelországnak elzálogosított, majd 1772-ben visszacsatolt szepességi városok területen jött létre.  Feltételezhető, hogy onnan hozták be a biztosítás intézményét. Kizárólag épületek tűzkár elleni biztosításával foglalkoztak fennállásuk csekély 20 éve alatt. Mint ahogy a hasonló elven működő társaságok általában, ez a társaság is hamar, 1792-ben megszűnt. A 19. századig nincs nyoma sem hasonló, sem más biztosítási formának Magyarországon.

Tűzpénztárak

A középkor jellemző „biztosításszerű” tevékenysége a városok által felállított tűzpénztárak működtetése. Nyugat-Európa egyes országaiban viszonylag hamar kialakultak a tűz- illetve jégkárokra szakosodott állami, kölcsönös vagy részvényes biztosító társaságok. Elsőként Angliában, 1681-ben maga az állam hoz létre tűzbiztosító intézetet, kizárólag ingatlanok biztosítására. Az ingóságok tűzbiztosítása 1710-ben jelenik meg először (Sun Insurance Office, London). A Habsburg Birodalom területén is felfedezhetjük korai nyomait, de jellemzően csak a szállítmány biztosítás megjelenése után, a 19. századtól terjednek el a kezdetlegesnek mondható „Bauern-Vereinok” vagyis „paraszt-egyletek”.

Ennek okát Lévay Henrik, a hazai biztosításügy úttörője a földesúri és jobbágyi viszonyokkal magyarázza:

„A tűzvész, mely a legáltalánosabban érezhető elemi csapás, a földesúrnak és a jobbágynak alig okozott olyan vagyoni kárt, hogy annak helyrepótlása biztosítási intézményt igényelt volna. A földesúri erdő és a gazdaság a tűzkárt szenvedett épületek helyrepótlására természetben ingyen szolgáltatott fát és egyéb anyagot; a jobbágy viszont ingyen szolgáltatott munkát. A gazdasági terményeket a régi külterjes gazdálkodás mellett sem a tűzkár, sem egyéb elemi kár ellen védelmezendőnek nem tartották és védelmezhetőnek sem tudták.”

Könyöradományok

A szegényebb sorsú károsultak biztosítás hiányában könyöradományokat gyűjtöttek, melyhez úgynevezett „menedéklevelet” vagy „szabadlevelet” kértek az előljáróktól. Amennyiben megkapták, ezekkel a levelekkel házalhattak némi adomány reményében.

Jégszövetségek

A jégkárbiztosítás történetének folytatása:

A jégbiztosítás természeténél fogva nem kimondottan nyereséges biztosítási ágnak tekinthető. A károk fedezeti alapját a társaságok általában más, nyereségesebb üzletágak bevételeiből fedezték, de így is előfordulhatott, hogy önerőből nem tudták teljesíteni a felmerülő igényeket. Ezért jöttek létre a jégszövetségek, melyek tagjaikra vonatkozóan egyrészt egységes díjakat, másrészt kölcsönös felelősség és tehervállalást garantáltak. A jégbiztosítás mellett például a tűzbiztosítás és a gyárak felelősségbiztosítása terén is létrejöttek ilyen szövetségek vagy egyezmények.

JÉGSZÖVETSÉG

Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság által 1886-ban alapított szövetség 12 évre jött létre, célja, hogy a gazdák közösségbe tömörítése révén kedvező díjakat kínálhasson.  A 12. év végén 1898-ban a szövetség fenntartását nem szorgalmazták, tekintve, hogy akkorra létrejött a

JÉGBIZTOSÍTÁSRA EGYESÜLT TÁRSASÁGOK KÖZPONTI IRODÁJA

A jégbiztosítás kockázatos és veszteséges jellege miatt a modern részvénytársaságok esetében is szükségessé vált valamiféle együttműködés, hogy a kockázatokat és a kárkifizetések terheit meg tudják osztani. Ebből a célból jött létre az iroda 1890-ben az Adriai, a Phönix, a Fonciére, a Magyar–Francia és a Duna biztosítók szövetségeként. 1898-tól Jégkárfelvételi Iroda, néven működik, amihez később szinte minden jégbiztosítással foglalkozó társaság csatlakozott.

Jégkárbiztosítás

Miután a tűzkárok mellett a vagyontárgyakban a legnagyobb kárt az időjárás – főként a jégesők és viharok okozhatták, a tűzbiztosítással körülbelül egy időben jelennek meg a jégkárbiztosító társaságok is. A jégbiztosítás nehezen elválasztható a tűzbiztosítástól, hiszen a természeti csapásokat, viharokat kísérő villámcsapások is jelentős tüzeket eredményeztek.

JÉGVERÉS ELLEN KÖLCSÖNÖSEN BIZTOSÍTÓ MAGYAR EGYESÜLET PESTEN

Gróf Széchenyi István buzdítása és Fáy András közreműködése által 1843-ban jött létre a  társaság, melynek elnöke Gróf Batthyányi Lajos, alelnöke Zsedényi Eduárd volt. Az igazgatóság tagjai között találjuk többek között Bezerédj Istvánt, Kossuth Lajost és Gróf Ráday Gedeont is. Az egyesület valójában két szövetkezetből állt, melyek egyike a kalászosneműeket, míg másika a szőlőt biztosította. Ez máris mutatja azt is, hogy ez a biztosítási forma kimondottan a mezőgazdasági termények biztosítására jött létre, szemben a tűzbiztosítással, mely elsősorban épületek biztosítására szolgált. Végül 1858-ban, mint a társaság anyavállalata olvad be az Első Magyar Biztosító Társaságba.

ERDÉLYI KÖLCSÖNÖS JÉGKÁRMENTŐ TÁRSASÁG

Röviddel a Pesti Jégverés elleni biztosító alakulása után máris konkurens vállalkozás jelent meg a piacon, az Erdélyi személyében 1844-ben több lelkes hazafi, Kulisseky János vezetése alatt. Részvényes tűzbiztosító társaság létrehozása volt  a célja, a már működő de kis tagsággal rendelkező kölcsönös pénztárak összevonásával. Tervbe vette nem csak Erdély egész területére, hanem a Magyarország és a szomszédos tartományok egészére vonatkozó működést. Haladó gondolkodás jellemezte, felismerte, hogy a kölcsönös elvű és szűk területen való működés a társaság gyors hanyatlásához vezethet. Alapszabályát német minta alapján, hazai viszonyokhoz igazítva alkotta meg.
A tervet sokan ellenezték, végül részvényes tűzbiztosító helyett kölcsönös jég biztosítót hozott létre. A díjakat utánfizetéses rendszerben szedték be, nagyobb veszteségek esetén a díj többszörösét voltak kénytelenek megfizetni a tagok.
A társaság az eredeti terveknek megfelelően 1851-ben kiterjeszti működését egész Magyarországra, de nem tud pozitív üzleti eredményt elérni.
1857-ben kísérletet tesz nehéz helyzetének javítására és az életbiztosításba is belevág.
Amíg az 1860-as évek az új társaságok tömeges alakulásáról szólnak, az Erdélyi a véghez közelít - a csőd elkerülése érdekében 1866-ban üzletét eladja az EMABIT-nak és felszámolja magát.

A biztosító társaságok tömeges megjelenésével eltűnnek a kizárólag jégkárra specializálódott társaságok. A legtöbb biztosító ilyen jellegű biztosítást is kínál, sőt, ezek a társaságok idővel érdekszövetséget is alkotnak.

Posted via Blogaway

Valószínűsíthető kár

Biztosítást valamilyen káresemény bekövetkezésére kötünk általában. Az események bekövetkezésének valószínűsége fontos tényező.

Nem valószínű,

hogy biztosítást kötnénk olyan eseményre, aminek bekövetkezésére minimális esély van. Nem, nem arra gondolok, amikor azt mondod, á, velem ilyen soha nem történhet meg, mert veled is megtörténhet. Nyilván, lakó környezeted, életviteled, foglalkozásod és sok más tényező függvényében eltérő valószínűséggel fordulhat elő. De ha csak 1 százalék esély van rá, lehetsz te az az egy, akivel előfordul. Az egyén ha optimista, ilyen esetekre nem biztosítja magát, ha pesszimista, meggyőzhető, hogy készüljön fel a legrosszabbra. A biztosító szempontjából az ilyen esetek kis kockázattal járnak - nagy számú biztosított közül csak kevés esetében kerül sor kártérítésre. Ugyanakkor, a kár mértéke elég magas is lehet.

Mi a biztosítás?

Félreértés ne essék, nem vagyok sem biztosítási ügynök, sem biztosítási szakember, sem pénzügyi, sem matematikai képzettséggel nem rendelkezem. Könyvtáros vagyok, aki munkájából adódóan a biztosítás múltját és annak irodalmát kutatja. Feladatom tehát az információközlés, ennek megfelelően igyekszem a magam laikus módján megmagyarázni egy fogalom lényegét és összefüggéseit.

 Ide másolok egy lexikon szócikket kiindulásképpen, melynek kiemelt fogalmain és még továbbiakon keresztül igyekszem rávilágítani annak lényegére.

„Biztosítás, (lat.assecuratio, ném. Versicherung, franc. Assurance, ol. Assicurazione). Annak a kárnak az elhárítását célozza, amelyet valaki természeti esemény, emberi cselekmény következtében gazdasági javaiban, testi épségében vagy harmadik személy halála következtében szenved; a biztosítás által a véletlen esemény vagy elhalálozás által okozott kár egész teljességében nem az egyest sújtja, hanem nagy körre oszlik fel.” (Révai Nagy Lexikona, 1911.)

Bár a meghatározás nem éppen újkeletű, ma is teljesen helytálló és tökéletesen megfelel, hogy megértsük a biztosítás lényegét.


véletlen - kár - esemény

A kár fogalmát nagyon egyszerűen meghatározva, valamilyen hátrány, vagy veszteség, amit bizonyos események következtében elszenvedünk.
A mi szempontunkból - ha már egyszer megtörtént - teljesen mindegy, hogy az sz esemény hogyan történt. A biztosítás, illetve a biztosító szempontjából azonban cseppet sem az. Nem véletlenül (:)) emeltem tehát ki a véletlen szócskát a fogalomban. A kárhoz vezető esemény szándékossága ugyanis a biztosító felelősségét kizáró tényező lehet.
Habár a kár nem kizárólag anyagi eredetű lehet, mint az fent is olvasható, a biztosítás célja, hogy az anyagi kárt, vagy a kár anyagiakban kifejezhető értékét részben, vagy egészben megtérítse. Nem áll módjában, hogy egészségünket, testi épségünket, vagy elveszett szeretteinket visszaadja.

Hogy mért szerepel a meghatározásban a

"... véletlen esemény vagy elhalálozás ..."

ilyen szövegösszefüggésben?

Mert ugyan a halál lehet valamely véletlen esemény következménye, mindenféle esemény nélkül is bekövetkezhet. Ez a természet rendje, az élet velejárója, egy biztosan bekövetkező esemény. De erről később bővebben.

A biztosítások szempontjából az események véletlenszerűsége mellett a bekövetkezés valószínűsége is fontos tényező, ez is egy újabb bejegyzést érdemel.