A tűzbiztosítás kezdeteiről már egy korábbi bejegyzésben esett szó, most kicsit részletesebben a hazai tűzbiztosítás kezdeteiről és az első hazai társaságokról írok.
A tűzbiztosítás létjogosultságát igazolja, hogy az 1760-70-es évekből több olyan irat maradt fenn, melyben települések vagy megyék indítványozzák tűzbiztosító társaság felállítását.
A tűzbiztosítás létjogosultságát igazolja, hogy az 1760-70-es évekből több olyan irat maradt fenn, melyben települések vagy megyék indítványozzák tűzbiztosító társaság felállítását.
Szepességi városok
A kezdeményezések eredményeként hazánkban elsőként létrejött tűzkármentő társaság 1772-ben alakult: a szepességi városok kölcsönösségen alapuló tűzbiztosítási vállalkozása volt. A társaság a Zsigmond király által Lengyelországnak elzálogosított, majd 1772-ben visszacsatolt szepességi városok területen jött létre. Feltételezhető, hogy onnan hozták be a biztosítás intézményét. Kizárólag épületek tűzkár elleni biztosításával foglalkoztak fennállásuk csekély 20 éve alatt. Mint ahogy a hasonló elven működő társaságok általában, ez a társaság is hamar, 1792-ben megszűnt. A 19. századig nincs nyoma sem hasonló, sem más biztosítási formának Magyarországon.
Tűzpénztárak
A középkor jellemző „biztosításszerű” tevékenysége a városok által felállított tűzpénztárak működtetése. Nyugat-Európa egyes országaiban viszonylag hamar kialakultak a tűz- illetve jégkárokra szakosodott állami, kölcsönös vagy részvényes biztosító társaságok. Elsőként Angliában, 1681-ben maga az állam hoz létre tűzbiztosító intézetet, kizárólag ingatlanok biztosítására. Az ingóságok tűzbiztosítása 1710-ben jelenik meg először (Sun Insurance Office, London). A Habsburg Birodalom területén is felfedezhetjük korai nyomait, de jellemzően csak a szállítmány biztosítás megjelenése után, a 19. századtól terjednek el a kezdetlegesnek mondható „Bauern-Vereinok” vagyis „paraszt-egyletek”.
Ennek okát Lévay Henrik, a hazai biztosításügy úttörője a földesúri és jobbágyi viszonyokkal magyarázza:
„A tűzvész, mely a legáltalánosabban érezhető elemi csapás, a földesúrnak és a jobbágynak alig okozott olyan vagyoni kárt, hogy annak helyrepótlása biztosítási intézményt igényelt volna. A földesúri erdő és a gazdaság a tűzkárt szenvedett épületek helyrepótlására természetben ingyen szolgáltatott fát és egyéb anyagot; a jobbágy viszont ingyen szolgáltatott munkát. A gazdasági terményeket a régi külterjes gazdálkodás mellett sem a tűzkár, sem egyéb elemi kár ellen védelmezendőnek nem tartották és védelmezhetőnek sem tudták.”
Könyöradományok
A szegényebb sorsú károsultak biztosítás hiányában könyöradományokat gyűjtöttek, melyhez úgynevezett „menedéklevelet” vagy „szabadlevelet” kértek az előljáróktól. Amennyiben megkapták, ezekkel a levelekkel házalhattak némi adomány reményében.
